Munkáimban azokat a belső feszítő érzelmeket és külső hatásokat próbálom megragadni, amelyek megmutatják azt, hogy miként reagál az ember a környezetére. Egyes alkotasaimban fontos az alak a tárgy megjelenítése, legyen az élő vagy akár élettelen, fontos a kép síkból történő kiemelése is különböző anyagokkal és ezáltal kézzelfogható formák létrehozása. Egy kép készítésénél felhasználok, többek között fát, műanyagot, gipszet, agyagot, szilikont, hálót, zománcfestéket, filcet. Fontos ez az anyagszerűség, mert így munka közben érezhetem, tapinthatom az anyagot, ezáltal szinte él a forma amikor a vászonra kerül. Olykor geometrikus, máskor szabadon áramló vonalak váltják egymást. Munkáimban gyakran ötvözöm a festészetet és a fotót, ezzel belenyúlva az intermédia határtalan lehetőségeibe.
Jelen pillanatban ezeket a lehetőségeket érzem magamhoz legközelebb.
Figurativ munkáimban az emberek közötti közvetlen kapcsolatokat, a mindennapi élet apró részleteit próbálom megragadni.
A festő önreflekciói a szellemiségüket nyerik ebből a bensőségességből.
Az a tér, ami üres marad, így aktív résztvevő a tér teljességében, ahogy ez konvertibilis, bővíthető és egy másik elemell folytatható.
A figuratív képekkel szemben, eszméket, fogalmakat is megidéző absztrakt non-figuratív festményeim esetében látványosabb a képek anyagára, színére, intenzitására, mennyiségére való rámutatás. Anyagkísérletek. Belebújni egy képbe, érezni azt, egyesülni vele és belülről kifelé szemlélni a világot.